Ugy volt, hogy ma találkozunk. Megleplek, mint apát a 70. szuletésnapján.
Vagy mint nyolc évvel ezelott, mikor csak ugy becsengettem:
De már nem tudlak meglepni tobbé.
Nagyon rosszat álmodtam az éjjel…:
Tudatában voltam annak, hogy meghaltal, de mint kiderult letezik egy ikertestvéred akirol addig nem volt tudomásunk. Bekoltoztem hat abba a társasházba ahol o lakott, csak hogy ujra “lássalak”. Mikor “jottél” haza boldogan “koszontottelek”, de “te” csak mosolyogtál es mentél tovabb…
Nagyon valosagos volt, arra ébredtem, hogy hullanak a konnyeim.